Koronázás

III. Károly brit királyt 2023. május 5-én koronázták meg. Végignéztem a ceremóniát, meghallgattam több beszélgetést a ceremóniáról, és hát sok mindent elindított bennem ez a szertartás, amit szeretnék megosztani Veletek.

 

Mi közünk lehet nekünk, magyaroknak, itt a 21. században ehhez a brit királyi beavató szertartáshoz?

Először is régen nekünk is királyságunk volt, nem is akármilyen, hanem szakrális, apostoli királyságunk. Úgy tudom, Európában egyedülállóan apostoli. A középkorban a magyar királyság a leggazdagabb volt, mind fizikai értelemben, mind kulturálisan, mind természeti kincseinket tekintve a Kárpát-medencében. Nem véletlenül támadt meg minket annyi nép az elmúlt 1000 év alatt (is).

És hát több ideig éltünk királyságban, mint nem. Így mindenféleképpen lehet közünk a királysághoz - még akkor is, ha ma ezt oly távolinak érezzük akár szellemiségében, akár időben. Igazából sok letisztázni valónk van/lenne nekünk, magyaroknak a királysággal kapcsolatban, nem hülyeség ám ez az intézmény. Hogy miért? Mesélem tovább.

 

Engem mindig elgondolkodtatnak a modern királyságok, hogy mi az, hogy király? Mi az, hogy királynő? Mi az hogy királyság? 

Azt gondolom, hogy ezek a minőségek mind a szakralitáshoz kapcsolódnak - vagy ahhoz kellene kapcsolódniuk. Dehát ugye a szakralitás nagyon ki van fogyva mai világunkból. Manapság mindent az anyaghoz kötünk: az számít, hogy van-e már házunk, autónk, állásunk (mindegyik minél zsírosabb legyen); a fizikai test gyógyulására helyezzük a fókuszt (a lélek és a szellem gyógyításáról megfeledkezünk); és a gyermekeink nevelésében az elme nevelésén van a hangsúly (a lélek és a szellem nevelése szintén hiányzik).

Szakralitás nélkül azonban az ember csak test, bőr és csont. Az ember, mint a "teremtés koronája" azonban nem csak ezt a bőrruhát jelenti, hanem annál sokkal többet. Az ember isteni lény, teremtő lény, aki a test-lélek-szellem hármasságából áll - ezért képes megélni a szakralitást.

 

"Fölöttem az ég, alattam a föld, bennem a létra." Weöres Sándor

 

Ezt a hármasságot találjuk meg magyar népmeséink világ- vagy más néven életfájában, ezt a három rétegződésű utat járták be magyar táltosaink tűnődéseik (révüléseik) során.

Tehát a szakralitás és a szakrális királyság a magyarságban, magyar népi kultúránkban, nyelvünkben, költészetünkben mélységesen kódolt.

 

Hova tűntek hát ezek?

Én, aki megszállottan keresem a magyarság igaz, tiszta gyökereit, hagyományait - már ami még megtalálható, megsejthető, megérezhető - keresem a magyar szakralitás nyomait is azzal a céllal, hogy mi az, amit modern világunkban újjá éleszthetünk, továbbvihetünk, feléleszthetünk, újra élővé tehetünk.

A brit királyi koronázási ceremónia betekintést nyújthat számunkra a királyi beavatásba.

Mert hogy a messzi régiségben királynak olyan embert választottak és avattak, aki erre alkalmas volt. Vagyis vezetni volt képes népét, összhangban (!) az égiek akaratával. Képes volt Isten szavát meghallani.

Melyik mai király mondhatja el ezt magáról?

Persze persze a mai királyoktól már nem is ezt várjuk el. A politikusok és a gazdasági érdekek irányítják a népeket, a királyok "csak" diplomáciai feladatokat látnak el. Hol van ebben Isten?

 

A brit királyi koronázási ceremónia persze olyan amilyen. Modern emberek magánéleti botrányai szennyezik a mára már kiüresedett szakrális királyság intézményét. Nehéz elhinni és befogadni a brit középkori rítusok mára olykor hamisnak, üresnek tűnő elemeit. 

Mégis emberek millió követték a koronázási szertartást bízva, remélve, keresve az elfeledett, de lelkük mélyén vágyott, áhított szakralitást, keresve, vágyva a szakrális királyt és a szakrális királynőt.

Ez egy annyira természetes és emberi, mondhatni zsigeri reakció, hiszen a lelkünk mélyén, teljesen tudattalanul mind erre vágyunk, mind ezt keressük.

 

Mi az, hogy király? Mi az, hogy királynő? Mi az hogy (szakrális) királyság?

Tarot archetípusok

 

Lesz-e, lehet-e nekünk, magyaroknak újra (szakrális) királyságunk?

 

Beavató szertartás - milyen jelentősége lehet ennek a 21. században?